3. fejezet

Nem szeretnék semmit sem hozzáfűzni ehhez a fejezethez, szerintem aranyos rész lesz. Több emberkétől megkaptam Facebookon, hogy lehetnének hosszabbak a részek, így az ő kérésükre ez most extra hosszú lesz. Köszönöm az hat feliratkozót - omájgád -, és a majdnem négyszáz oldalmegjelenítést. Puszi, Alicia.

*

- Köszönöm kemény héjú bogártársaim, hogy nem engedtek aludni. Miért az én üvegemnek kell nekirepkedni? - morogtam magamnak a sötétben. Felkapcsoltam a lámpát, kinéztem az erkélyem melletti ablakon. Egy fiút láttam lent állni, és felfelé nézett. Sötét volt, így nem tudtam kivenni vajon ki lehet az. Magas volt, és cigarettázott. Láttam ahogyan beleszív, s az a kis piros parázs fényesebb lesz a papír végén.
Óvatosan kinyitottam az erkélyajtómat, és kiléptem a júniusi szellős éjszakába. Kissé hideg volt, annak ellenére, hogy tombolni kellene a nyárnak. Az iskolának is mindjárt vége. De így, olyan mintha téli szünetre mennénk.
- Sylvie? - hallottam lentről egy férfi hangot. Már fordultam volna vissza. Bolond vagyok én? Egyedül az éjszaka közepén kimegyek egy idegen férfihoz? - Sylvie, Duff vagyok. Tudod, az a szőke fiú - mosolyogni kezdtem, persze, hogy tudom ki az a Duff - lejönnél? Fontos lenne.
Óvatosan áttettem a lábam a fára majd lemásztam hozzá. Felvont szemöldökkel álltam előtte, és vártam miért jött.
- Miért nem az ajtón jöttél? - nézett rám értetlenül. -Na, mindegy, nem láttad Todot? - kérdezte halál nyugodtan.
- Nem - ezért jött ide? Todról érdeklődni?
- Eltűnt. Két órája azt mondta, hogy mindjárt visszajön. Arra gondoltunk a fiúkkal, hogy talán.. - ekkor felgyulladt a hálószobában a villany. Láttam anyu körvonalát az ablakon lévő függöny mögött, szétfogja húzni. Ki fog nézni, és észreveszi Duffot. Azután szól apunak, jaj. Ezt nem engedhetem.
- Gyere gyorsan - ragadtam meg kezét és elkezdtem a sövény felé húzni.
- Nem gyors kicsit ez a tempó? Mármint, szép lány vagy, nem utasítanálak vissza, de máris bokorba vinnél? - kérdezte nevetve Duff. Nem bírtam ki, én is felnevettem.
Amikor elértük a sövényt, hallottam ahogyan anyu kinyitja az ablakot, azután valószínű, hogy visszafeküdt aludni. Biztosan csak szellőre vágytak.
- Szóval... ott tartottam, hogy azt hittük Tod idejött. De látom nincs itt. Úgyhogy megyek is - fordult a hátsókapu irányába.
- Lemásztam a kedvedért, sanszos, hogy anyuék észreveszik, hogy kint járkáltam. Ez miatt akár két hét szobafogságot is kaphatok. Miattad - soroltam neki komolyan, ő pedig visszafojtott mosollyal hallgatta.
- Szóval most marasztalsz? - tette fel első zavarba ejtő kérdését. Fürkésztem tekintetét, szemei bohókásan csillogtak, a mosoly pedig levakarhatatlan volt arcáról.
- Nem, menj csak ha szeretnél. Szimplán közölni szerettem volna, hogy mi vár rám - logikus választ adtam, büszkén álltam tekintetét. Hirtelen kotorászni kezdett farmerdzsekije zsebében, majd lassan előhúzta a Marlboro-s cigarettáját.
- Cigit? - nyújtotta felém a dobozt, majd leült a földre. Követtem példáját, törökülésbe helyeztem lábaimat. A fű csiklandozta a bőröm, a szél néha belekapott szőke hajamba. Hirtelen eszembe jutott, hogy kérdezett valamit.
- Nem dohányzom - válaszoltam komolyan.
- Egyenlőre. Majd fogsz - látta értetlen tekintetemet, szóval folytatta -, egyszer mindent ki kell próbálni, és ha összejössz Toddal, akkor folyton velünk fogsz lógni, mi pedig - emelte fel a cigis dobozát - dohányzunk.
Nem szóltam semmit, csak néztem ahogy kifújja a füstöt. Lassan szállt a csillagos ég felé, majd szétoszlott. 
-Meglátjuk - válaszoltam mosolyogva.
- Meglátjuk, hogy összejössz-e Toddal, vagy meglátjuk, hogy cigizni fogsz-e?
- Meglátjuk - igazából én sem tudtam mire mondtam. Próbáltam picit titokzatos lenni. Ment is ezek szerint valamennyire.
Még üldögéltünk ott egy keveset. Mesélt az új bandáról amiben játszik, szerinte ''állat'' koncert lesz, és reméli, hogy elmegyek. Mert az egyenlő azzal, hogy a barátnőim is jönnek, és minél több a lány, annál jobb a buli. 
-Hű, micsoda érvek. Tehát.. - kezdtem értelmezni a dolgokat - azért menjek a koncertedre mert akkor jönnek velem még szép lányok, akiket azután elvisztek fel a lakásra egy hajnali bulira? 
- Pontosan - nevette el magát - tuti terv, nem? Látod? Fontos vagy a zenekar életében.
- Megtisztelő - volt a hangomban némi szarkazmus, de Duff látszólag jól mulatott rajtam.
- Mennem kellene - áll fel lassan - keresem tovább ezt a baromarcút - kinyújtotta felém jobb kezét, majd felsegített - hát, majd találkozunk.
- Igen - tudtam, hogy marasztalnom kellene, hogy egész éjszaka itt ülhetnénk és beszélgethetnénk de nem jött ki hang a számon, csak néztem ahogy megy a hátsókapu fele - Duff! - kiabáltam utána.
- Tessék? - fordult vissza nagy lendülettel, és várta mit fogok mondani.
- Jó éjt.
- Jó éjt Syl - intett egyet felém, majd átmászott a kapun. 

*

Nincs is szebb egy hétfői napnál amelyet az iskolában kell tölteni. Nekem soha nem volt bajom a hétfőkkel kapcsolatban, ellenben Tamyval aki (mint mindennap) nyavalygott, hogy nem akar bemenni az iskolába. Ma is elég színesen volt felöltözve. Szerettem volna én is egy nap is eljönni iskolába, de anyuék szerint nem egy bohóc vagyok, úgyhogy megmaradtam az átlagos szerkónál. Nem akartam Tamynak elmondani, hogy Duff nálunk járt az éjszaka. Nem akartam, hogy azt higgye totálisan oda vagyok a fiúért. Mert ez nem igaz. Sőt, még az kellene, hogy kifecsegje. Képes arra, hogy eljárjon a szája. Inkább csak csendben sétáltam mellette.
- Olyan szótlan vagy ma. Valami baj van? - fürkészte arcomat gyanakodva.
- Nem, semmi. Csak hétfő reggel van, szimplán ennyi - fordultam felé mosolyogva, majd ismét lehajtottam a fejem és az utat néztem. 

A suli udvarában jártunk már, Tamy valami filmről mesélt, amire annyira nem figyeltem, de végig bólogattam az egészet, nehogy megharagudjon rám, amiért nem foglalkoztatott különösebben amit mond. Ameddig ő ábrándozott a főhősről addig én Duffot kerestem. Nem nehéz kiszúrni a tömegből, az amúgy százkilencven centi magas fiút, de most nem láttam sehol. 

Hirtelen megcsapta a fülem egy egércincogáshoz hasonlítható női nevetés. Cindy volt az. Köztudott tény, ahol Cindy Hale ott van, ott vannak - a csatlósain kívül, aki Alisha és egy új lány - Todék is. Folyton rajtuk lógnak.
Cindy az a tipikus magas, szőke hajú, tökéletes fogsorú, jó alakú lány pont mint a filmekben, Alisha ugyan ez csak barna hajjal és barnább bőrrel. Viszont az új lány valahogy nem illett a képbe. Alacsony volt, pici felesleg is volt rajta, haja rövid és vörös volt.
- Syl, figyelsz te rám? Negyedszerre mondom, hogy becsöngettek az első órára - ütött pofon szelíden Tamy. Gyorsan felpattantam a padról amin eddig helyet foglaltunk, és sebesen követtem Tamyt aki megunt rám várni. Útba esett Duffék társasága is, akik mint mindig, most is nagyokat nevettek valamin - szeretném egyszer tudni mitől ilyen vidámak mindig - de Duff rám se nézett. Éppen Cindy derekát fogta át jobb kezével.
- Szia Sylvie - ugrott elém Tod széles mosollyal.
- Ááá - kiáltottam fel -,  Tod. A szívbajt hozod rám - kaptam bal kezem a szívem felé - amúgy szia - mosolyodtam el kedvesen. 

- Mizu? - vágta zsebre a kezét, közben hátulról olyan instrukciókat kapott, hogy 'kapd le gyorsan', 'ne sajnáld Tod'. Szegény fiú tiszta vörös lett, tudtam, hogy ő nem ilyen mint a társaságában a többiek.
- Tod, ez eddig csak bájgúnárokkal vegyült. Mutasd meg neki milyen egy igazi férfi - veregette meg a vállát Duff. Ez már nekem is sok volt. Megfordultam és bementem az iskola ajtón. Tod kiabált utánam, de nem álltam meg. Nem veszek részt ilyesmibe. Én nem holmi' Cindy vagyok...

*

- A francba már - a suliszekrényem sehogy sem akart kinyílni. Egyszerűen megmakacsolta magát, és nem nyílt. Az ötödik órára már öt perce becsöngettek. Befognak diktálni. Hét-nyolc perc rángatás, ütés és kétszázezer idegszál eltépése után nagy nehezen, de megadta magát az ajtó, és kinyílt.
Mint akit nyílból kilőttek úgy szaladtam a fizikaterem felé amikor egy erős kéz berántott a fiú vécébe. Reflexből gyomorszájon vágtam a ''támadóm'' de amikor megfordultam Duff összegörnyedt testét láttam, majd felemelte mindkét kezét jelezve, hogy megadja magát.