7. fejezet

Már félórája ültem a belváros egyik padján. Megbeszéltük Duffal, hogy itt találkozunk, és mindent részletesen átbeszélünk. Illetve tudatom vele amit Tod mondott. 
Szeretnék vele tölteni több időt, most, hogy tudom elköltözik Los Angelesbe. Hiányozni fog minden ami ő. A nézése a mosolya. Az a biztonságérzet ami körül vesz ha meglátom. Tudom, hogy olyankor nem történhet semmi rossz sem velem, mert ő ott van. Illetve, ott volt... mert ez többet már nem lesz így. Őt ismerve, nem fog ide visszajönni, és a bandát látva nem is érné meg itt ''porosodni''. Tehetségesek és ilyen ritkán van. 
- Szia - ült le mellém, majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Még mindig nem tudtam megszokni ezt a csókolózós dolgot, új volt számomra.
- Szia - vörösödtem el teljesen. - Beszélnünk kell - túrtam bele a hajamba, majd ránéztem. Fekete bőrdzsekit viselt, tele volt karkötőkkel, és nyakláncokkal. Tetőtől-talpig végig mértem, és próbáltam mindent memorizálni. Az illatát, a zöld szemeit, a stílusát. Egyszerűen mindent megakartam tartani belőle.
- Syl, kezdek megijedni tőled. Úgy végignéztél, mint egy pszichopata - mosolyodott el -, ha megakarsz esetleg erőszakolni, csak szólok, hogy nem fogok ellenkezni - nevetett fel ezúttal.
- Bolond vagy - ütöttem meg a vállát. - Tényleg komoly dologról. 
- Rendben, hallgatlak - váltott komolyra. A mosoly lehervadt az arcáról, és érdeklődően figyelt. Tudtam, hogy tudja miről akarok beszélni, mégis megvárta még én mondom ki. 
- Ez az egész Los Angeleses ügy. Baromira örülök nektek, komolyan. De mi lesz velünk? - néztem rá kérdőn.
- Nem tudom Syl - hajtotta le a fejét - fogalmam sincs. 
- Basszus Duff tudtad, hogy elmész. Miért kezdtél ki velem? Mi értelme volt ennek? - apró könnycseppek gurultak végig az arcomon. De nem vettem le róla a szemem. Egyre homályosabban láttam őt, s akármennyire is csípte a szemem az a kis mennyiségű szempillaspirál még így is láttam arcán a tanácstalanságot.
- Egyszerűen csak nem tudtam volna úgy elmenni, hogy ne tudjam te is érzel-e valamit irántam. Nem gondoltam ezt az egészet komolyan. Egy jó családból származó, tizenhat éves kislány vagy. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen senki, utcagyerekkel mint én szóba állnál. Azt hittem egy naiv liba vagy, akit majd hülyíthetek és kérkedhetek a többieknek, hogy ''nekem megvolt Silvertstonék lánya''. De nem. Ez komolyabbra fordult. Ha tudom, hogy ez lesz akkor nem kezdek ki veled - simította végig az arcomat -, mellesleg holnap indulok - dobta csak úgy ''mellékesen'' oda.
- Hol-holnap? - kerekedtek ki a szemeim. - Én azt hittem maradsz még.
- Slash itt maradt velem, valami nője fog minket elvinni és csak holnap ér rá. Gyere sétáljunk egyet - állt fel zsebre tett kézzel. 
Szinte az egész belvárost körbe jártuk. Igyekeztük nem említeni az elköltözést, csak arra koncentrálni, hogy most együtt vagyunk. 
- Picsába - szaladt ki a számon - gyorsan, menjünk be ide - löktem be Duffot egy könyvesboltba.
- Kit láttál?
- Anyut. Fogalmam sincs mit keres errefelé ilyenkor. Dolgoznia kellene - suttogtam, látván a felháborodott emberek pillantásait akik épp értelmezték a könyvek rövid tartalmait.
- Mit kérnek? - nézett ránk az eladós férfi felvont szemöldökkel.
- Mi csak nézelődünk - válaszoltam, majd berántottam Duffot a második sorba. Megmertem volna esküdni, hogy anyu befog jönni ide. - Anyu bejött - mutattam a polcok mögül az ajtó felé. Széthúztam két könyvet és figyeltem mit fog venni. 
Ahogy belépett, az eladós férfi karjaiba vetette magát és egy hosszú csókot leheltek egymás ajkaira. A szívem a fülemben dobogott, s nem hallottam tőle semmit. Csak bámultam ahogyan anyu, akár egy tizenéves tini lány nevetgél, és viccelődik a - talán arab származású - harmincas éveiben járó férfival. Oldalra pillantottam Duffra, aki megértően átkarolta a vállamat, és egy puszit nyomott a homlokomra. 
- Oda megyek - határoztam el, de Duff visszatartott.
- Nem mész te sehova - karolt át hátulról -, majd elmondja ha szeretné - biccentett anyuék felé.
- Nézzem végig ahogy más férfiakkal enyeleg? - vontam fel a szemöldököm.
- Legalább ne itt rendezz jelenetet, otthon megbeszélitek - igaza volt. Tudtam, hogy igaza van, így hát egy hatalmas sóhajjal lemondtam arról, hogy kérdőre vonom anyut. 
- Igazad van - néztem Duffra, s mire visszafordultam anyu már nem volt az üzletben. - Menjünk innen, rosszul vagyok - kulcsoltam össze az ujjainkat. Még mielőtt kiléptem volna az üzletből egy megvető pillantást vetettem a férfira és kilöktem az ajtót.
Elsétáltunk egy fagyizóba ahol a hátralévő pár órát eltöltöttük. Beszéltünk komoly dolgokról, olykor viccelődtünk is, mégis érződött a levegőben valami szomorúság. Egyáltalán nem gondoltam anyura, vagy Todra. Csakis Duffra, és arra, hogy valami lezárul az életembe. Valaminek vége, ami nem is tartott sokáig.
- Hajnalban indulunk - kezdte Duff - szóval majd most kell elbúcsúzzunk egymástól - mosolyodott el halványan. Órámra tekintettem ami fél kilencet mutatott. Apuék úgy tudták Tamyval vagyok. 
- Ó, értem - mosolyodtam el szomorúan. 
- Szeretném neked adni a kitűzöm - akasztotta le magáról -, tudom, hogy nem nagy ajándék, de valamit akarok itt hagyni magamból - majd kezembe nyomta a piros rock n' roll feliratú kitűzőt. 
- Hülyéskedsz? Ez nagyon jó ajándék. Hogy is mondanád? Kurva jó? - nevettem fel, majd rászúrtam a felsőmre. 
Akármennyire is lassan sétáltunk, hogy minél később érjünk a házunk elé egyszer csak odaértünk. 
- Akkor itt a vége - néztem mélyen a szemébe. 
- Úgy látszik - simította meg az arcom. - De hé, nem felejtelek el, hallod? Sokat gondolok majd erre a szép fejedre. 
- Micsoda bók, McKagan - nevettem fel. - Én is gondolok majd erre a fű szagú punkra - nyomtam mutatóujjam a mellkasának.
- Ez is nagyon romantikus volt, Silverstone - húzott magához, hogy megcsókolhasson. 
- Köszönök mindent Duff. 
- Mit köszönsz? - ölelt újra magához, ezúttal így maradtunk. Éreztem a parfümjének az illatát, hallottam a szívverését. 
- Mindent - hajtottam arcom a nyakhajlatába. Lassan elhúzódtam, hogy újabb csókot nyomjak ajkaira, de hirtelen anyuék kirontottak.
- Syl, ide gyere azonnal - kiabált anyu, majd apu erős karjait éreztem meg a vállamon ahogy kiránt Duff kezei közül. Duff értetlenül nézett a szüleimre, majd felvette velem a szemkontaktust. Anyu kiabált valamit. Apu megvetően nézett rám, de én semmit sem érzékeltem ezekből. Mai napig nem tudom anyu miről hadovált mellettem. Csak néztem a zöld szempárt, és mindent kizártam. Halványan elmosolyodott, ami engem is mosolygásra késztetett. 
- Találkozunk még - tátogta, majd megfordult és elment. Elment, és nem tudom mikor láthatom majd újra. 

*

Lassú léptekkel a konyhába mentem, hogy reggelizzek egyet. Bár nem volt sok kedvem anyuék szúrós és csalódott tekintetével találkozni. 

- Jó reggelt - ültem le az asztalhoz. Anyu a tányérjára szegezte tekintetét, apu pedig engem fürkészett. 

- Magyarázatot kérünk Syl - emelte fel a fejét anyu -, azt hiszed megteheted ezt? Hogy így lesüllyedsz? 

- Miért? Az arabok talán olyan magas rangúak? - ahogy kimondtam már meg is bántam. Villámgyorsasággal tömtem a tányéromon lévő tükörtojást a számba, hogy még csak rágni sem tudjak. 

- Tessék? - nézett rám apu. - Syl, te miről beszélsz?

- Összevissza beszél - mosolyodott el anyu. Apu csak bólintott egyet, de tudtam, hogy bogarat ültettem a fülébe, és kifogja deríteni miről van szó. 

- Később megbeszéljük ezt a McKagan ügyet, sziasztok - állt fel apu. Ettől féltem. Kettesben maradni anyuval. 

- Tehát tudsz róla - tette le a villáját. - Sajnálom Syl, hogy ezt látnod kellett, és erre nincs is magyarázatom - hebegte -, sajnálom. Tényleg.

- Szereted? - húztam fel a szemöldököm. 

- Nem, illetve... nem tudom. Nem mondod el apádnak, ugye? - fogta meg a kezem. 

- Nem, persze, hogy nem - sóhajtottam. - De abba kell hagynod vele, különben eljár a szám. 

- Megbeszéltük Syl. Ez a mi titkunk. 

A délután többi részét Tamyval töltöttem, na meg persze sírással. Együtt sírtunk. Talán őt jobban is megviselte a dolog mint engem. Egyenesen zokogott. 

- Tamy, azért jöttem, hogy én sírjak és te vigasztalj. Nem fordítva - öleltem magamhoz, hogy kicsit megnyugodjon. 

- Tudom - zokogott fel -, de ez olyan igazságtalan. Szeretitek egymást. És különben is, miért jöttek ki a szüleid? Miért rontották el a pillanatot - kezdett ismét sírni. Nem bírtam ki, én is sírni kezdtem. Sírtam Duff miatt, és Tamy miatt is. Nem értettem mivel érdemeltem ki a sorstól a barátságát. Ha lehet még jobban magamhoz öleltem. 

- Találkozni fogunk mi még - bizonygattam magamnak, és Tamynak is. - Találkozni... - ismételtem meg immár inkább csak magamnak. 

- Akarsz hallgatni egy kis Aerosmithet? - törölte meg a szemeit Tamy. Tudja, hogy Steven Tayler hangja tud csak megnyugtatni minket. 

- Naná - mosolyodtam el. 

- Tőle kaptad? - mutatott a kitűzőre. A zene már ment halkan, ami lassan lenyugtatott minket. 

- Igen - szorítottam az ujjaim közé. - Amolyan búcsú ajándék - a búcsú szó hallatán Tamy szemeibe ismét könnyek szöktek. Számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy találkozni fogunk még. 

****

Kedves olvasók. 

Nagyon szépen köszönöm, hogy 14-en feliratkoztatok. ♥ Köszönöm, hogy annak ellenére is, hogy nem voltak új részek folyamatosan jöttek az oldalmegjelenítések.
Bár szokásomhoz híven most is rövid részt írtam, remélem tetszeni fog nektek. :)
Véleményeket szívesen várok. :) 

TRAILER

Sziasztok. :)
Elkészült a blog trailere. :) Nekem nagyon tetszik, írjátok meg nektek mi a véleményetek róla.:) Köszönöm M.Gin. ♥

6. fejezet

Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm a TIZENKETTŐ feliratkozót. Óriásiak vagytok. Köszönöm a bizalmat, a kommenteket. Köszönöm a kritikákat amelyeket jó blogoktól kapok. Köszönöm. :)Tudom rövid rész, sajnálom. Igyekszem összeszedni magam. Remélem tetszeni fog nektek ez a rész, Alicia.
(Bocsánat a késésért, és, hogy eddig nem volt új rész de nem volt internetem.)

*

- Csókolóztatok? - kérdezte álmosan Tamy. Sötét volt a szobában. Hulla voltam. Hajnali fél négy. Kilenckor meg haza kell menjek, és akkor még faggatnak is. Megfordultam az ágyon, így szembe feküdtem Tamyval. Nagy franciaágy volt, kényelmesen elfértünk egymás mellett.
- Nem Tamy, nem csókolóztunk, és - könyököltem fel - nem is fogunk.
- Persze - nevette el magát. - Alig várod már, hogy összeérjen a nyelvetek - nevetett még jobban.
- Hallgass már - nyomtam az arcába a párnám.
- Hallgatok - fordult át a másik felére és már aludt is.

*

Fél kilenckor elindultam haza. Lágyan sütött a nap, egy-két idősebb személy sétálgatott az utcákon. Tamy nem ébredt fel, pedig háromszor is szóltam neki, hogy megyek. Kerestem egy papírt, meg egy tollat ráfirkantottam, hogy ''Elmentem fél kilenckor. Te álomszuszék.''. Gondoltam jó ha tud róla.
Amikor beléptem az ajtónkon anyut pillantottam meg először. Az ebédlőasztalnál ült, keresztbe tette lábait és egy fehér csészéből kortyolgatta kávéját. Ma nem volt rajta smink, sem kosztüm. Csak a bársony pizsamája.
- Kávét? - nyújtotta felém csészéjét. - Látom nem aludtad ki magad rendesen. Karikásak a szemeid -  simította meg arcomat szelíden.
- Apu? - néztem körbe. Tartottam attól, hogy rákérdez mit csináltunk este.
- Elment valahova - rántotta meg a vállát -, nem mondta mikor jön. Sylvie, kérdezhetek valamit?
- Persze - bólintottam, majd leültem a mellette lévő székre.
- Ki az a Duff McKagan? - húzta fel a szemöldökét. Honnan tud róla?
- Egy fiú. Miért? - kortyoltam bele idegesen anyu kávéjába. Remegő kézzel letettem, és vártam a folytatást.
- Nyolc óra körül Cindy édesanyja ide telefonált. Azt mondta, hogy el akarod szedni a lányától a barátját. Cindy pedig csak sír, és nem akar kijönni a szobájából. Igaz ez Syl? - kérdezte emelt hangon.
- Nem igaz. Duff csak a barátom - még hogy én elszedni bárki fiúját is. Milyen aljas ez a Cindy.
- Egyébként is. Mióta barátkozol te ilyenekkel Syl? - emelte fel a hangját anyu. - Már azt sem értem Cindy szülei, hogy engedik meg. De neked megtiltom. Hallottad Syl?
- Nem tilthatod meg - álltam fel -, elég volt. Legrendesebb fiú akivel valaha is találkoztam. Nem tilthatod meg - könnyek szöktek a szemembe. Féltem a következményektől, és anyu mérhetetlen haragjától ami átszáll apura is, és kész káosz lesz minden.
- Ha megtudom, hogy szóba állsz vele... - mutatott felém a mutatóujjával - Cindyt megkértem számoljon be arról ha esetleg te megint szövetkezni kezdenél ellenük - szúrós pillantásokat vetett rám. - Ha megtudom Syl nem mehetsz tovább arra a főiskolára amit kinéztünk, ők elrontsák az életedet. Menj a szobádba - kezdte halántékát dörzsölni.
Amint felértem a szobámba zokogni kezdtem. Igazságtalannak éreztem a helyzetemet. Egyetlen fiú akivel jól érzem magam, aki tetszik is, és én nem álltam ki magunkért. Magunkért? Van ennek bármiféle jövője is? Kétlem...

*

Este hét óra. Apuval megbeszéltem ezt a Duffos ügyet. Ő tudta, hogy én soha nem szednék szét szerelmespárokat, tudta, hogy ennél én sokkal jobb szívű vagyok. Így amikor felvetettem az ötletet, hogy elmennék Tamyval sétálni ő egyből beleegyezett.
- Szó sem lehet róla - fonta keresztbe anyu a kezeit.
- Livia drágám, kérlek. Csak sétálni megy, azzal a bohókás lánnyal - simította végig anyu kezét. - Engedjük el.
- Rendben. Éjfélre itthon, különben... - mosolyodott el. Ez egyenlő azzal, hogy akár egyig is maradhatok. 

Kiléptem a kellemes nyári estébe. Tamy már a házunk előtt állt, fel volt pörögve és boldog volt, mert talált egy hasonló fülbevalót mint amit elveszített.
Már bőven a város főutcáit róttuk amikor hatalmas lendülettel befordult az egyik panelház ajtaján.
- Te hova mész? - álltam meg az ajtóba.
- Csak nem elfelejtettem említeni? - nevette el magát. - Lesz itt egy kis buli. Duff tartja, Slash hívott meg minket. 

- Tessék? Én... én nem beszélhetek Duffal - jelentettem ki makacsul. Ami így elég gyerekesnek hangzott, de fontos volt számomra a továbbtanulás.  
- Mert anyuci meg apuci azt mondta? - kérdezte flegmán Tamy. - Syl, mikor nősz fel? Nem mondhatják meg örök életedben, hogy mit csinálj. Bemegyünk oda - mutatott a lépcsők felé - és kurva jól fogjuk érezni magunkat. Rábólintottam, nem akartam elrontani a kedvét.
A zene hangosan szólt, pedig alig múlt fél nyolc. A nap még le sem ment rendesen, ők már buliztak. A szobába belépve egy furcsa szag csapta meg az orrom. Soha nem éreztem ilyet. Egy táncos lány - egy ''ruhának'' nevezett akármiben - a fürdőszoba felé kezdte el húzni Stevent akinek akkora vigyor volt az arcán, hogy szó szerint füléig ért a szája. Slash az ágy mellett ült, és valamit ivott, mellette meg egy fél pucér lány feküdt. Volt egy sejtésem mit csinálhattak mielőtt idejöttünk, de egy gyors fejrázással elűztem a gondolataimat. Axl énekelgetett valamit, gyorsan lejegyezte egy papírra, majd pár másodperccel később lefirkálta idegesen. Volt egy csomó fiatal rajtuk kívül. Huszonéves fiatalok.
- Köszönök Slashnek - jelentette ki Tamy, majd a göndör felé vette az irányt. Gyorsan utána iramodtam, nem akartam egyedül maradni.
- Szia Slash - ült le mellé, majd átölelte.
- Szia Hippi - vigyorodott el.
- Ki ez a lány? - mutatott Tamy a mellette fekvő, felsőt nem viselő lányra.
- Syl - vágta be lazán.
- Khm, Syl én vagyok - szóltam közbe nevetve.
- Ja, bocs. Hú, akkor Sandra.
- Beatrix vagyok, te faszkalap - ütötte tarkón Slasht, majd elment szerezni pólót magának.
- De akkor ki az a Sandra? - gondolkodott el egy pillanatra. - Áh mindegy, nem érdekel - vakarta meg nagy göndör haja alatt fejét. Tamyval nevetni kezdtünk, mire ő is felnevetett. Gyanítom nem tudta mi a vicces.
Hirtelen felszólalt egy Aerosmith szám amire vadul - és kicsit furán táncolni kezdett mindenki. Feltűnt, hogy Duffot sehol sem találtam. Hirtelen kivágódott az egyik szobaajtó. Duff lépett ki rajta, egy barna hajú lánnyal. A lány haja kócos volt, a blúz félreállt rajta. Duff nyaka erősen ki volt szívva, s az ő haja is eléggé összevissza állt. Gyors leheltek egymás ajkaira egy csókot, majd a lány elment táncolni. Duff pedig egyenesen felénk vette az irányt.
- Sziasztok - karolt át engem. Tamy kedvesen visszaköszönt neki, én is odalöktem egy ''szia'' féleséget. - Azt hittem nem is jössz el - súgta fülembe.
- Nem jöttem volna ha tudom, hogy itt kötünk ki - emeltem le a kezét a vállamról.
- Mi a bajod? - fordított maga elé Duff. Mélyen a szemembe nézett és várta a válaszom.
- Az, hogy te és az a riherongy Cindy - magam is meglepődtem a szó használtamon - kicsináltok. Érted? Kitalálta, hogy szét akarlak szedni titeket. Anyuék eltiltottak tőled, és annak a lánynak csak egyszer kell köpnie és nem engedik, hogy Hollywoodban tanuljak tovább. Bármit kitalálhat, hinni fognak neki. Nem akarok miattad elesni az iskolától. Te csak egy fiú vagy, aki zenélget de nincs konkrét terve. Csak játszol velem, hogy azután kihasználj mint azt a barna hajú lányt, vagy Cindyt, vagy bárki mást. Én meg közben beléd szeretek. Hagyj engem a francba. Érdekelt mi a bajom? Hát ez - csak úgy köptem a szavakat, esélyt nem adva neki kirontottam a lakásból. Könnyeim megállás nélkül folytak. Kimentem az utcára, neki dőltem a koszos téglafalnak és az jutott eszembe a filmekbe ilyenkor gyújtanak rá a szereplők. Ez az életem. Egy elcsépelt film, és még csak cigarettázni sem cigarettázok.
- Syl - rontott ki az ajtón Duff -, tudod te mekkora baromságokat mondtál odabent? - mutatott a háztömb felé.
- Csak az igazat - néztem fel rá. Hajamat kiigazítottam arcomból, hogy lássak is valamit, és vártam a reakcióját.
- Nem Syl, baszottul nem igaz. Érted? - túrt bele a hajába. - Az a baj, hogy én sem tudom mi a szar van velem. Állandóan rád gondolok, most is vártam, hogy gyere. Nem engedem, hogy miattam ne mehess abba az iskolába. De kurvára nem igaz amit ott bent mondtál. Veled nem csak játszom. Én komolyan megakarlak csókolni, én komolyan akarlak téged. De így lesz a legjobb. Hamarosan úgy is Los Angelesbe költözünk, Hollywoodba. Sikeres lesz a Guns, érzem - nézett mélyen a szemembe. - Bemegyek, szólok valakinek, hogy kísérjen haza.
- Duff, te most szerelmet vallottál? - léptem hozzá közelebb.
- Azt hiszem, ja - nevetett fel -, soha nem csináltam még ilyet - lépett ő is még közelebb hozzám. És ekkor, megtörtént. Megcsókolt. Olyan furcsa érzés volt. A gyomromban egy egész lepkehadsereg kezdett el csapkodni. Tarkómnál a hajamba túrt, és neki nyomott a piros téglafalnak. Egyre vadabb lett az egész. Ösztönösen én is hajába túrtam, majd elhúztam a fejem.
- Visszamegyünk a többiekhez? - kérdeztem égővörös fejjel. Megfogta a kezem, majd egy szó nélkül visszamentünk a bulizókhoz.
Levetettem magam a kanapéra, és onnan néztem, hogy mások milyen jól érzik magukat. Tamy Slashel nevetgélt valamin, Steven még mindig nem jött ki azzal a lánnyal. Izzyt egész este nem láttam. Duff épp elment piát venni pár haverjával, mert kezdett fogyóban lenni a készlet.
- Elolvasnád? - ült le mellém Axl. Kezembe nyomott egy papírlapot ami tele volt írással. ''Don't Cry''. Ez volt a dal címe. Amilyen gyorsan csak tudtam végig olvastam, egyszerűen lenyűgözött.
- Ezt te magad írtad? - néztem rá csodálkozva.
- Tudtam, hogy szörnyű - kapta ki a kezemből a lapot.

- Ellenkezőleg. Fantasztikus lett, nagyon tetszik - veregettem meg a vállát kedvesen.
- Axl vagyok - nyújtotta felém a kezét -, te pedig Syl. Duff sokat mesélt rólad.
- Megkérdezhetem mi ez a borzalmas szag? Kezdek rosszul lenni tőle - utaltam a szobában terjengő ''illatokra''.
- A fű és a pia szaga keveredett. Apropó kérsz egy cigit? - vette elő a cigis dobozát.
- Nem dohányzom.
- Gondoltam - gyújtott rá Axl -, csak egy szívás. Nem füves, sima cigi. Gyerünk Syl, nem halsz bele - mosolygott kedvesen. Ajkaim elé tette, én pedig engedelmesen beleszívtam. Pár perces köhögőroham tört rám, nem kaptam levegőt szinte. Rosszul  tüdőztem le.
- Azt a rohadt - köhögtem -, izé. Azt a mindenit - javítottam ki magam. Axl gyorsan befogta a fülét.
- Ne, ilyen nagy káromkodásokat nem akarok hallani - nevette el magát. - Gyerünk Syl, káromkodj egyet.
- De mit mondjak? - nevettem fel.
- Mondd annak a srácnak, hogy faszfej - mutatott Todra.
- De hát ő Tod - néztem értetlenkedve Axlre.
- Hátha így leakad rólad. Duff is azt szeretné. Hé Tod - kiáltott oda neki -, gyere Syl mondani akar valamit. Gyerünk Syl, mondd.
- Szia Tod - mosolyogtam rá. - Hogy vagy? - ekkor Axl megmarkolta a combom. - Hogy vagy faszfej? - javítottam ki magam ismét. Tod nem válaszolt csak elment onnan. Szerintem fel sem fogta, hogy beszéltünk hozzá.
- Ennyi - puszilt meg Axl, majd felállt és elsétált egy lányhoz. 
Amikor visszatértek Duffék, rögtön leült mellém a kanapéra, nyomott a nyakamra egy puszit, majd nagyot kortyolt valami olcsó sörből.
- Mikor mész Los Angelesbe? - fordultam felé. 
- Pár nap, maximum öt. Nem tudom - simította végig az arcomat.
- És mikor jössz vissza?
- Egy jó ideig biztosan nem. Nem lesz pénzem utazgatni. Szerinted sikeresek lehetünk? 
- Persze - mosolyodtam el. Hittem bennük, tudtam, hogy sikerülni fog nekik. 

 * 

Egész éjszaka azon gondolkodtam, hogy mi lesz így. Mennyire unalmas lesz Seattle, az iskola is nélküle. Tudtam, hogy nem marasztalhatom, a zene az élete. És tényleg baromi jó a zenéjük. Ha ezért a jövőért áldozatot kell hozni, én benne vagyok. Éljen a rock. Vagy valami ilyesmi. Azt hiszem...
Nem tudtam elaludni csak forgolódtam. Egyre több minden jutott eszembe; az első beszélgetés, amikor idejött Todot keresni, a koncert utáni majdnem csókunk, és a most nemrég megtörtént csók. S bár nem tudom vajon igazán szerelmet vallott-e, vagy ez is csak egy taktikája, hogy megszerezzen. Akárhogy is, én totálisan belezúgtam. Ajaj, ilyen ez a tini szerelem? Vajon elfogjuk egymást felejteni? Biztosan. Ahogy ismerem azonnal talál mást. Hollywood messze van. De ha tudja, hogy elmegy akkor miért vallott szerelmet, miért pont most? Fel is teszem neki holnap ezt a kérdést. Egy kiadós alvás után. 

*

Reggel nem találtam otthon senkit. Biztos előbb behívták őket dolgozni. A kertész már itt volt, úgyhogy főztem neki egy kávét - és magamnak is -, majd kiültem hozzá. 

- Maga szerint lehet valaki tizenhat évesen szerelmes? - kortyoltam egy nagyot a kávéból.
- Én tizenöt évesen ismertem meg a feleségem, és azonnal szerelmes lettem belé - mosolyodott el kedvesen. 

A csengő hangja ütötte meg a fülem, átsétáltam az ebédlőn, ki a folyosóra majd eljutottam az ajtóhoz. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, és kinyitottam.
- Hát te? - néztem értelmetlenül Todra. 

- Hozzád jöttem - lépet közelebb. 

- Sajnos nem érek rá - hazudtam neki.
- Igen? De Duffykával enyelegni ráérsz? Csak játszik veled, én meg komolyan gondolom. Duff csak megakar dugni, ennyi. Ennyire kellesz neki. 

- Befejezted? Mert akkor bemennék - csuktam be az ajtót de ő megállította.
- Nem tetszik az igazság Sylvike? Ugyanolyan vagy neki mint a többi - arcán furcsa vigyor ült. Nem értettem minek jön el a házunkhoz sértegetni, hogy miért mond ilyeneket nekem. Amilyen erősen csak tudtam bevágtam előtte az ajtót, rá is zártam, hogy be ne jöjjön. 

Felzaklatott a dolog. Megint elbizonytalanodtam. Ma beszélnem kell Duffal. Ismét kinyitottam az ajtót, érdekelt eredetileg miért jött. Ugyanolyan pózban állt, talán még pislogni sem pislogott azóta, hogy rávágtam az ajtót.
- Amúgy miért jöttél? - egy cseppnyi kedvesség sem volt a hangomban.
- Gondoltam lehet valami - mutatott rám, majd magára. Válaszom ismét egy ajtóbecsapás volt, de ezúttal nem nyitottam ki neki többet.