6. fejezet

Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm a TIZENKETTŐ feliratkozót. Óriásiak vagytok. Köszönöm a bizalmat, a kommenteket. Köszönöm a kritikákat amelyeket jó blogoktól kapok. Köszönöm. :)Tudom rövid rész, sajnálom. Igyekszem összeszedni magam. Remélem tetszeni fog nektek ez a rész, Alicia.
(Bocsánat a késésért, és, hogy eddig nem volt új rész de nem volt internetem.)

*

- Csókolóztatok? - kérdezte álmosan Tamy. Sötét volt a szobában. Hulla voltam. Hajnali fél négy. Kilenckor meg haza kell menjek, és akkor még faggatnak is. Megfordultam az ágyon, így szembe feküdtem Tamyval. Nagy franciaágy volt, kényelmesen elfértünk egymás mellett.
- Nem Tamy, nem csókolóztunk, és - könyököltem fel - nem is fogunk.
- Persze - nevette el magát. - Alig várod már, hogy összeérjen a nyelvetek - nevetett még jobban.
- Hallgass már - nyomtam az arcába a párnám.
- Hallgatok - fordult át a másik felére és már aludt is.

*

Fél kilenckor elindultam haza. Lágyan sütött a nap, egy-két idősebb személy sétálgatott az utcákon. Tamy nem ébredt fel, pedig háromszor is szóltam neki, hogy megyek. Kerestem egy papírt, meg egy tollat ráfirkantottam, hogy ''Elmentem fél kilenckor. Te álomszuszék.''. Gondoltam jó ha tud róla.
Amikor beléptem az ajtónkon anyut pillantottam meg először. Az ebédlőasztalnál ült, keresztbe tette lábait és egy fehér csészéből kortyolgatta kávéját. Ma nem volt rajta smink, sem kosztüm. Csak a bársony pizsamája.
- Kávét? - nyújtotta felém csészéjét. - Látom nem aludtad ki magad rendesen. Karikásak a szemeid -  simította meg arcomat szelíden.
- Apu? - néztem körbe. Tartottam attól, hogy rákérdez mit csináltunk este.
- Elment valahova - rántotta meg a vállát -, nem mondta mikor jön. Sylvie, kérdezhetek valamit?
- Persze - bólintottam, majd leültem a mellette lévő székre.
- Ki az a Duff McKagan? - húzta fel a szemöldökét. Honnan tud róla?
- Egy fiú. Miért? - kortyoltam bele idegesen anyu kávéjába. Remegő kézzel letettem, és vártam a folytatást.
- Nyolc óra körül Cindy édesanyja ide telefonált. Azt mondta, hogy el akarod szedni a lányától a barátját. Cindy pedig csak sír, és nem akar kijönni a szobájából. Igaz ez Syl? - kérdezte emelt hangon.
- Nem igaz. Duff csak a barátom - még hogy én elszedni bárki fiúját is. Milyen aljas ez a Cindy.
- Egyébként is. Mióta barátkozol te ilyenekkel Syl? - emelte fel a hangját anyu. - Már azt sem értem Cindy szülei, hogy engedik meg. De neked megtiltom. Hallottad Syl?
- Nem tilthatod meg - álltam fel -, elég volt. Legrendesebb fiú akivel valaha is találkoztam. Nem tilthatod meg - könnyek szöktek a szemembe. Féltem a következményektől, és anyu mérhetetlen haragjától ami átszáll apura is, és kész káosz lesz minden.
- Ha megtudom, hogy szóba állsz vele... - mutatott felém a mutatóujjával - Cindyt megkértem számoljon be arról ha esetleg te megint szövetkezni kezdenél ellenük - szúrós pillantásokat vetett rám. - Ha megtudom Syl nem mehetsz tovább arra a főiskolára amit kinéztünk, ők elrontsák az életedet. Menj a szobádba - kezdte halántékát dörzsölni.
Amint felértem a szobámba zokogni kezdtem. Igazságtalannak éreztem a helyzetemet. Egyetlen fiú akivel jól érzem magam, aki tetszik is, és én nem álltam ki magunkért. Magunkért? Van ennek bármiféle jövője is? Kétlem...

*

Este hét óra. Apuval megbeszéltem ezt a Duffos ügyet. Ő tudta, hogy én soha nem szednék szét szerelmespárokat, tudta, hogy ennél én sokkal jobb szívű vagyok. Így amikor felvetettem az ötletet, hogy elmennék Tamyval sétálni ő egyből beleegyezett.
- Szó sem lehet róla - fonta keresztbe anyu a kezeit.
- Livia drágám, kérlek. Csak sétálni megy, azzal a bohókás lánnyal - simította végig anyu kezét. - Engedjük el.
- Rendben. Éjfélre itthon, különben... - mosolyodott el. Ez egyenlő azzal, hogy akár egyig is maradhatok. 

Kiléptem a kellemes nyári estébe. Tamy már a házunk előtt állt, fel volt pörögve és boldog volt, mert talált egy hasonló fülbevalót mint amit elveszített.
Már bőven a város főutcáit róttuk amikor hatalmas lendülettel befordult az egyik panelház ajtaján.
- Te hova mész? - álltam meg az ajtóba.
- Csak nem elfelejtettem említeni? - nevette el magát. - Lesz itt egy kis buli. Duff tartja, Slash hívott meg minket. 

- Tessék? Én... én nem beszélhetek Duffal - jelentettem ki makacsul. Ami így elég gyerekesnek hangzott, de fontos volt számomra a továbbtanulás.  
- Mert anyuci meg apuci azt mondta? - kérdezte flegmán Tamy. - Syl, mikor nősz fel? Nem mondhatják meg örök életedben, hogy mit csinálj. Bemegyünk oda - mutatott a lépcsők felé - és kurva jól fogjuk érezni magunkat. Rábólintottam, nem akartam elrontani a kedvét.
A zene hangosan szólt, pedig alig múlt fél nyolc. A nap még le sem ment rendesen, ők már buliztak. A szobába belépve egy furcsa szag csapta meg az orrom. Soha nem éreztem ilyet. Egy táncos lány - egy ''ruhának'' nevezett akármiben - a fürdőszoba felé kezdte el húzni Stevent akinek akkora vigyor volt az arcán, hogy szó szerint füléig ért a szája. Slash az ágy mellett ült, és valamit ivott, mellette meg egy fél pucér lány feküdt. Volt egy sejtésem mit csinálhattak mielőtt idejöttünk, de egy gyors fejrázással elűztem a gondolataimat. Axl énekelgetett valamit, gyorsan lejegyezte egy papírra, majd pár másodperccel később lefirkálta idegesen. Volt egy csomó fiatal rajtuk kívül. Huszonéves fiatalok.
- Köszönök Slashnek - jelentette ki Tamy, majd a göndör felé vette az irányt. Gyorsan utána iramodtam, nem akartam egyedül maradni.
- Szia Slash - ült le mellé, majd átölelte.
- Szia Hippi - vigyorodott el.
- Ki ez a lány? - mutatott Tamy a mellette fekvő, felsőt nem viselő lányra.
- Syl - vágta be lazán.
- Khm, Syl én vagyok - szóltam közbe nevetve.
- Ja, bocs. Hú, akkor Sandra.
- Beatrix vagyok, te faszkalap - ütötte tarkón Slasht, majd elment szerezni pólót magának.
- De akkor ki az a Sandra? - gondolkodott el egy pillanatra. - Áh mindegy, nem érdekel - vakarta meg nagy göndör haja alatt fejét. Tamyval nevetni kezdtünk, mire ő is felnevetett. Gyanítom nem tudta mi a vicces.
Hirtelen felszólalt egy Aerosmith szám amire vadul - és kicsit furán táncolni kezdett mindenki. Feltűnt, hogy Duffot sehol sem találtam. Hirtelen kivágódott az egyik szobaajtó. Duff lépett ki rajta, egy barna hajú lánnyal. A lány haja kócos volt, a blúz félreállt rajta. Duff nyaka erősen ki volt szívva, s az ő haja is eléggé összevissza állt. Gyors leheltek egymás ajkaira egy csókot, majd a lány elment táncolni. Duff pedig egyenesen felénk vette az irányt.
- Sziasztok - karolt át engem. Tamy kedvesen visszaköszönt neki, én is odalöktem egy ''szia'' féleséget. - Azt hittem nem is jössz el - súgta fülembe.
- Nem jöttem volna ha tudom, hogy itt kötünk ki - emeltem le a kezét a vállamról.
- Mi a bajod? - fordított maga elé Duff. Mélyen a szemembe nézett és várta a válaszom.
- Az, hogy te és az a riherongy Cindy - magam is meglepődtem a szó használtamon - kicsináltok. Érted? Kitalálta, hogy szét akarlak szedni titeket. Anyuék eltiltottak tőled, és annak a lánynak csak egyszer kell köpnie és nem engedik, hogy Hollywoodban tanuljak tovább. Bármit kitalálhat, hinni fognak neki. Nem akarok miattad elesni az iskolától. Te csak egy fiú vagy, aki zenélget de nincs konkrét terve. Csak játszol velem, hogy azután kihasználj mint azt a barna hajú lányt, vagy Cindyt, vagy bárki mást. Én meg közben beléd szeretek. Hagyj engem a francba. Érdekelt mi a bajom? Hát ez - csak úgy köptem a szavakat, esélyt nem adva neki kirontottam a lakásból. Könnyeim megállás nélkül folytak. Kimentem az utcára, neki dőltem a koszos téglafalnak és az jutott eszembe a filmekbe ilyenkor gyújtanak rá a szereplők. Ez az életem. Egy elcsépelt film, és még csak cigarettázni sem cigarettázok.
- Syl - rontott ki az ajtón Duff -, tudod te mekkora baromságokat mondtál odabent? - mutatott a háztömb felé.
- Csak az igazat - néztem fel rá. Hajamat kiigazítottam arcomból, hogy lássak is valamit, és vártam a reakcióját.
- Nem Syl, baszottul nem igaz. Érted? - túrt bele a hajába. - Az a baj, hogy én sem tudom mi a szar van velem. Állandóan rád gondolok, most is vártam, hogy gyere. Nem engedem, hogy miattam ne mehess abba az iskolába. De kurvára nem igaz amit ott bent mondtál. Veled nem csak játszom. Én komolyan megakarlak csókolni, én komolyan akarlak téged. De így lesz a legjobb. Hamarosan úgy is Los Angelesbe költözünk, Hollywoodba. Sikeres lesz a Guns, érzem - nézett mélyen a szemembe. - Bemegyek, szólok valakinek, hogy kísérjen haza.
- Duff, te most szerelmet vallottál? - léptem hozzá közelebb.
- Azt hiszem, ja - nevetett fel -, soha nem csináltam még ilyet - lépett ő is még közelebb hozzám. És ekkor, megtörtént. Megcsókolt. Olyan furcsa érzés volt. A gyomromban egy egész lepkehadsereg kezdett el csapkodni. Tarkómnál a hajamba túrt, és neki nyomott a piros téglafalnak. Egyre vadabb lett az egész. Ösztönösen én is hajába túrtam, majd elhúztam a fejem.
- Visszamegyünk a többiekhez? - kérdeztem égővörös fejjel. Megfogta a kezem, majd egy szó nélkül visszamentünk a bulizókhoz.
Levetettem magam a kanapéra, és onnan néztem, hogy mások milyen jól érzik magukat. Tamy Slashel nevetgélt valamin, Steven még mindig nem jött ki azzal a lánnyal. Izzyt egész este nem láttam. Duff épp elment piát venni pár haverjával, mert kezdett fogyóban lenni a készlet.
- Elolvasnád? - ült le mellém Axl. Kezembe nyomott egy papírlapot ami tele volt írással. ''Don't Cry''. Ez volt a dal címe. Amilyen gyorsan csak tudtam végig olvastam, egyszerűen lenyűgözött.
- Ezt te magad írtad? - néztem rá csodálkozva.
- Tudtam, hogy szörnyű - kapta ki a kezemből a lapot.

- Ellenkezőleg. Fantasztikus lett, nagyon tetszik - veregettem meg a vállát kedvesen.
- Axl vagyok - nyújtotta felém a kezét -, te pedig Syl. Duff sokat mesélt rólad.
- Megkérdezhetem mi ez a borzalmas szag? Kezdek rosszul lenni tőle - utaltam a szobában terjengő ''illatokra''.
- A fű és a pia szaga keveredett. Apropó kérsz egy cigit? - vette elő a cigis dobozát.
- Nem dohányzom.
- Gondoltam - gyújtott rá Axl -, csak egy szívás. Nem füves, sima cigi. Gyerünk Syl, nem halsz bele - mosolygott kedvesen. Ajkaim elé tette, én pedig engedelmesen beleszívtam. Pár perces köhögőroham tört rám, nem kaptam levegőt szinte. Rosszul  tüdőztem le.
- Azt a rohadt - köhögtem -, izé. Azt a mindenit - javítottam ki magam. Axl gyorsan befogta a fülét.
- Ne, ilyen nagy káromkodásokat nem akarok hallani - nevette el magát. - Gyerünk Syl, káromkodj egyet.
- De mit mondjak? - nevettem fel.
- Mondd annak a srácnak, hogy faszfej - mutatott Todra.
- De hát ő Tod - néztem értetlenkedve Axlre.
- Hátha így leakad rólad. Duff is azt szeretné. Hé Tod - kiáltott oda neki -, gyere Syl mondani akar valamit. Gyerünk Syl, mondd.
- Szia Tod - mosolyogtam rá. - Hogy vagy? - ekkor Axl megmarkolta a combom. - Hogy vagy faszfej? - javítottam ki magam ismét. Tod nem válaszolt csak elment onnan. Szerintem fel sem fogta, hogy beszéltünk hozzá.
- Ennyi - puszilt meg Axl, majd felállt és elsétált egy lányhoz. 
Amikor visszatértek Duffék, rögtön leült mellém a kanapéra, nyomott a nyakamra egy puszit, majd nagyot kortyolt valami olcsó sörből.
- Mikor mész Los Angelesbe? - fordultam felé. 
- Pár nap, maximum öt. Nem tudom - simította végig az arcomat.
- És mikor jössz vissza?
- Egy jó ideig biztosan nem. Nem lesz pénzem utazgatni. Szerinted sikeresek lehetünk? 
- Persze - mosolyodtam el. Hittem bennük, tudtam, hogy sikerülni fog nekik. 

 * 

Egész éjszaka azon gondolkodtam, hogy mi lesz így. Mennyire unalmas lesz Seattle, az iskola is nélküle. Tudtam, hogy nem marasztalhatom, a zene az élete. És tényleg baromi jó a zenéjük. Ha ezért a jövőért áldozatot kell hozni, én benne vagyok. Éljen a rock. Vagy valami ilyesmi. Azt hiszem...
Nem tudtam elaludni csak forgolódtam. Egyre több minden jutott eszembe; az első beszélgetés, amikor idejött Todot keresni, a koncert utáni majdnem csókunk, és a most nemrég megtörtént csók. S bár nem tudom vajon igazán szerelmet vallott-e, vagy ez is csak egy taktikája, hogy megszerezzen. Akárhogy is, én totálisan belezúgtam. Ajaj, ilyen ez a tini szerelem? Vajon elfogjuk egymást felejteni? Biztosan. Ahogy ismerem azonnal talál mást. Hollywood messze van. De ha tudja, hogy elmegy akkor miért vallott szerelmet, miért pont most? Fel is teszem neki holnap ezt a kérdést. Egy kiadós alvás után. 

*

Reggel nem találtam otthon senkit. Biztos előbb behívták őket dolgozni. A kertész már itt volt, úgyhogy főztem neki egy kávét - és magamnak is -, majd kiültem hozzá. 

- Maga szerint lehet valaki tizenhat évesen szerelmes? - kortyoltam egy nagyot a kávéból.
- Én tizenöt évesen ismertem meg a feleségem, és azonnal szerelmes lettem belé - mosolyodott el kedvesen. 

A csengő hangja ütötte meg a fülem, átsétáltam az ebédlőn, ki a folyosóra majd eljutottam az ajtóhoz. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, és kinyitottam.
- Hát te? - néztem értelmetlenül Todra. 

- Hozzád jöttem - lépet közelebb. 

- Sajnos nem érek rá - hazudtam neki.
- Igen? De Duffykával enyelegni ráérsz? Csak játszik veled, én meg komolyan gondolom. Duff csak megakar dugni, ennyi. Ennyire kellesz neki. 

- Befejezted? Mert akkor bemennék - csuktam be az ajtót de ő megállította.
- Nem tetszik az igazság Sylvike? Ugyanolyan vagy neki mint a többi - arcán furcsa vigyor ült. Nem értettem minek jön el a házunkhoz sértegetni, hogy miért mond ilyeneket nekem. Amilyen erősen csak tudtam bevágtam előtte az ajtót, rá is zártam, hogy be ne jöjjön. 

Felzaklatott a dolog. Megint elbizonytalanodtam. Ma beszélnem kell Duffal. Ismét kinyitottam az ajtót, érdekelt eredetileg miért jött. Ugyanolyan pózban állt, talán még pislogni sem pislogott azóta, hogy rávágtam az ajtót.
- Amúgy miért jöttél? - egy cseppnyi kedvesség sem volt a hangomban.
- Gondoltam lehet valami - mutatott rám, majd magára. Válaszom ismét egy ajtóbecsapás volt, de ezúttal nem nyitottam ki neki többet.