1. fejezet

Nagyon örülök, hogy a bevezető részhez máris érkezett egy megjegyzés, illetve elértünk a több mint száz oldalmegjelenítést. Hihetetlenül boldog vagyok. Köszönöm szépen. Ebben a részben már több minden kiderül Sylvieről. Jó olvasást, puszi, Alicia.
(Bocsánatot szeretnék kérni, valamiért a párbeszédek után kihagyott egy sort. Ezért elnézést kérek, de nem akar nekem engedelmeskedni.)

 - És mi van akkor ha lebukunk? - vetettem fel a kérdést hatodszorra.     

 - Syl, nem bukunk le - vágta rá meggyőzően -, ne legyél már ennyire nyuszi. Kár lenne ezt a hatalmas élményt kihagynod a szüleid miatt.

 - Mennem kell - néztem le a karórámra. - Találkozunk holnap az iskolában.

 - Syl. Megígéred, hogy elgondolkodsz rajta?

 - Megígérem.

Miután hazaértem gyorsan felszaladtam a szobámba, nem is köszöntem anyuéknak. Öt óra van, ilyenkor mindig az íróasztal fölé vannak hajolva, és erősen gondolkodnak, számolnak. Talán nem ilyenkor kellene felvetnem az ötletet miszerint rock koncertre szeretnék menni.

Amikor beléptem a szobámba, kellemes fahéj illat csapta meg az arcom. Mélyet szívtam a finom levegőből, majd a ruhásszekrényemhez léptem. Lassan pakolászni kezdtem benne. Megesküdtem volna, hogy volt itt egy háromnegyedes világos farmernadrágom. Tökéletes lenne a koncertre.

 - Mit keresel kedvesem? - nyitott be anyu csendesen. Fekete szoknyát viselt, egy hozzáillő kis kabáttal. Ajkai gyönyörű élénk piros színnel voltak kihangsúlyozva. Elegáns volt, mint mindig.

 - A farmernadrágom. Nem tudod véletlenül, hogy hol van? - egyre kétségbeesettebb voltam. Hova tehettem?

 - A jótékonysági esten elajándékoztam. Tudod, amit az idős Lester néni tartott. Azt hittem már nem kell neked az a nadrág. Egyszer sem visel... na, most meg miért sírsz? Sylvie, mi a baj? - nézett rám aggódva.

 - Fel szerettem volna húzni - éreztem, hogy forró könnyek lepik el az arcom. Miért sírok? Hiszen ez csak egy nadrág.

 - Szaladj át hálószobába. Nekem is van egy ugyanolyan. Neked adom - mondta anyu szelíden. Hangja olyan puha, és megfontolt. Órákig tudnám hallgatni ahogyan beszél. Gyorsan felálltam, és már a másik szobában is voltam. Tökéletesen állt.

Másnap az iskolában mindenki a koncertről beszélgetett. Mindenki oda akart menni, tervezték, hogy mennyire sok alkoholt fognak inni, és, hogy majd milyen sokat táncolnak. Végig azon gondolkodtam vajon hogyan kell táncolni egy rock koncerten, végül úgy döntöttem lesz ami lesz, majd valahogy eltáncolgatok.

 Amikor körülnéz az ember az iskolában, észreveszi, hogy mennyi kis külön csoportra vagyunk osztva. Az egyik legnépszerűbb csoport Duffék csoportja. Csupa hosszú hajú, feketébe öltözött rock zene kedvelő fiú, akik mindig nagyokat nevetnek, végig cigarettázzák az egész napot, és többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtatnak a stílusukon. 

 - Képzeld Syl - lépett hozzám Tamy - vettem egy új lemezt. Igazából már két éve megjelent, de csak most jutottam oda, hogy megvegyem. Átjössz meghallgatni?

 - Persze - várjunk, ma anyuék nem lesznek itthon -, gyere át te. Nekünk is van lemezlejátszónk.

Amikor hazaértem gyorsan főztem egy csésze teát, köszöntem Billynek a kertészünknek. Forróság volt odakint. Sajnáltam szegény Billyt, szakadt róla a víz. Egyre csak törölgette homlokát. Gyorsan töltöttem egy pohár vizet, két jégkockát beledobtam és kivittem neki. Hálásan nézett rám, majd egy szempillantás alatt az egészet lehúzta. Beszélgettünk a teraszon fél órát. Mesélt arról, hogy a sövény labirintus szerűen fog elhelyezkedni apu kérésére, mesélt a fákról és hasonló kertészkedéssel kapcsolatos dolgokról. Amikor hallottam, hogy csöngetnek kedvesen elköszöntem tőle, és már futottam is az ajtó irányába.
Tamy nem hazudtolta meg önmagát. Olyan volt mint egy kis szivárvány. Tagadni sem tudná (nem is szeretné), hogy hippi.
 - Gyere be. Egy pillanat és lehozom apu lemezlejátszóját.
Tamy óvatosan kiemelte a papírborítójából a lemezt, ráhelyezte a lemezlejátszóra és felcsendült a dal. Egy Queen album volt. Első hallásra imádtam. Rögtön táncra perdültünk, ugráltunk, nevettünk. Próbáltuk énekelni mi is. De hirtelen leállt a zene. Imádkoztam nehogy apu legyen az, aki leállította..