2015. július 12., vasárnap

Bevezető

Sziasztok! :)

Hú, nem hittem volna, hogy ez a blogom megnyitja valaha kapuit, ugyanis kicsit félek. Régebben volt már pár blogom, de egyiknél sem voltam ennyire elszánt, és egyiknél sem volt ennyi ötletem.
Úgy érzem ebből a történetből, én rengeteg mindent ki tudok hozni, és remélem sikerül is. Soha nem voltam kedvelője a One Direction fanfictionoknak ezért gondoltam úgy, hogy én egy Guns n' Rosesosat fogok létrehozni. Ha nem szereted/nem ismered a bandát kérlek akkor se kattints a kis x gombra hisz ez egy könnyed kis történet lesz a szerelemről és a zenéről.
Nem is húznám tovább a szót, jó olvasást!



Bevezető

Seattle, Washington 1984

Gyorsan tettem egyik lábam a másik elé. Egyre csak egy Aerosmith szám járt a fejembe. Ilyenkor dúdolhatom. Ilyenkor nem szól rám senki. Talán az emberek bolondnak is néztek, hiszen ki az aki egyedül az utcán egymagában dúdolgat? Talán egy bolond, vagy egy fülig szerelmes ember, vagy egy elnyomott fiatal lány. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy jó érzés és szabad vagyok. Szabadság.  
- Na végre, hogy megérkeztél, már kezdtem aggódni. - Sárga nadrágot viselt, békejel volt a kezére rajzolva, rózsaszín felsője gyűrött volt. - Na, mit várunk még itt kint? Gyere be.
 Amikor beléptem felcsendült egy Beatles dal. Ahogy bekukkantottam a nappaliba láttam, hogy Tamy szülei magukból kikelve táncoltak, nevettek. ''Ó, azok voltak az aranyévek'' mindig  mondogatják. Mintha nem tudnának beletörődni abba, hogy megöregedtek. Vajon az én szüleim voltak fiatalok? Nyilván. De vajon éltek is? Vagy csak léteztek, ahogyan most?
 - Hallottad? - ült le az ágyra legjobb barátnőm. 
 - Nem - vontam meg a vállam. Biztos megint valami pletyka, annyira nem érdekelt. 
 - Megalakult egy új rock banda. Egy hét múlva lesz az első koncertjük. Jaj Syl, ugye elmegyünk. Mondd, hogy elmegyünk - láttam a szemében, hogy minden vágya eljutni oda, de tudtam, hogy a szüleim soha nem engednének el. 
 - Lehetetlent kérsz tőlem. Apu azt sem engedi, hogy a lemezlejátszón hallgassak rock zenét, nemhogy koncertre menjek. 
 - Ott lesz Duff is - egy pillanatra elakadt a lélegzetem s ő ezt gonosz módon ki is használta - hogy meglepődik majd ha Sylvie Silverstone eljön a koncertjére. 
 - Végül is - mosolyodtam el - valahogy elmehetünk - s ekkor még nem is sejtettem, hogy fenekestől felfordul azon az éjjelen az életem. 



2 megjegyzés:

  1. Waaaaaaaaaa!*-* Imádom a Guns 'n' Rosest, én is írtam blogot velük*-* kíváncsian várom a következőt!*-*
    ELSŐ SZÁMÚ RAJONGÓ<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen. :o Feldobtad a napom.
      Nagyon szépen köszönöm, remélem a következő részek is tetszeni fognak.
      Puszi.

      Törlés